Könyvajánló- Tormay Cécile: A régi ház

Ezt a regényt nem szabad egy nap alatt "felfalni". Én idő hiányában egyébként sem tudom, így 2 hét alatt sikerült elolvasnom kis részletekben, de kell is ez az idő ahhoz, hogy közben tudjon ülepedni a történet. Engem nagyon megérintett, és a 2 hét alatt végig ott volt a gondolataimban. A történet kicsit pszichológia is, így csak érett gondolkodású, középkorú, vagy idősebb olvasóknak ajánlom, mert ők tudják átérezni a történet súlyát, ők tudják empatikusan olvasni. Egy generációkon átívelő történet, amely többnyire az ártatlan gyermekek szemével írja le az eseményeket, melyeket előbb egyáltalán nem értenek, később pedig értelemmel töltődnek meg a régi események, beszélgetések. Ulwing építőmester családja, háza és vagyona a központi téma, aki fivérével érkezett annak idején Pestre, de már fivérével is külön utakon jártak - ezt szemléltetve Pest és Buda különbségével- majd fia és unokái is teljesen más és más típusú emberek lettek.

Nagyon érdekes, hogy bár ezt a könyvet 1914-ben írta az írónő, és a régi korok, régi életfelfogás, régi tempó merőben eltér a maitól, mégis az emberi sorsok mindannyiunk sorsában megismétlődnek.

A régi ház, a családi birtok, a családi vagyon, amit a nagyatya hozott létre a két kezével, végig kíséri az unokák életét, és szorosan kötődik hozzájuk.

A politikai háttér és az írónő világnézete abszolút kirajzolódik a történetben, de azt hiszem, hogy mégis inkább a könyv  pszichológiai mondanivalója, ami megfogott.

Hihetetlen, hogy 100 év alatt mekkorát változott a világ, mennyire másképpen gondolkodtak akkor, mennyire másképpen kommunikáltak- illetve nem kommunikáltak az emberek családon belül, mennyivel kevesebb ideig éltek az emberek, mennyire más sorsa volt egy nőnek, mint ma. Viszont az ember típusok teljesen hasonlóak voltak akkor is, felismerhetjük ugyanúgy azokat a jellemvonásokat az emberekben, mint ma.
Ha csak azt a tanulságot vonja le az olvasó, hogy a hallgatással nem lehet megoldani semmit, és a kommunikáció az emberek közötti legrövidebb út, akkor már érdemes elolvasni ezt a gyönyörű stílusban, szép szóhasználattal megírt könyvet. Amit még  kiemelnék, hogy mennyire szépen tudta leírni az írónő egy-egy pillanatnak vagy egy-egy, szinte szótlan eseménynek a lényegét. Az ember teljesen maga elé tudja idézni a korabeli történések hangulatát.

(Gyergyai Krisztina)